A kakukkfűről szóló leírás innen származik: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kakukkf%C5%B1
A
kakukkfű több, egyaránt a
Thymus nemzetségbe tartozó, örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő
fűszer- és
gyógynövényfaj
összefoglaló neve. Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti
kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor.
Már az
egyiptomiak és a görögök is használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a
franciák és bolgárok kedvelik.
Megjelenése, élőhelye
Szárazságtűrő, fényigényes. Egyes fajok 20–50 cm hosszúra növő
hajtásai elfekvők, mások félgömb alakú bokrokká fejlődnek. A hajtások
elágazók, a fekvő részeken legyökeresednek. Virágos hajtásain
átellenesen helyezkednek el elliptikus levelei. Apró, ajakos, egyes
fajokon lilás rózsaszínű, másokon rózsavörös virágai az ágak végén
nyílnak. Magja nagyon apró.
Fajai
Egész
Európában előfordul. Magyarországon főleg a mészkőhegységekben és a szárazabb, füves réteken nő, de a kertekben termesztett
kerti kakukkfű (
Thymus vulgaris) is könnyen elvadulhat. Jellegzetes illatát követve a réteken, erdők szélén könnyen megtalálhatjuk.
A
párnás kakukkfű (
Thymus caespititius)
lazán párnás félcserje, vékony, fás szárain apró, szőrös, középzöld
levelekkel. Kicsiny, halvány lilásrózsaszín virágai nyáron nyílnak rövid
fürtökben, tömött örvökben.
A
fénylő kakukkfű (
Thymus carnosus) védett elhelyezést kíván.
A
citromillatú kakukkfű (
Thymus citriodorus)
mintegy 10 cm-esre növő, terjeszkedő törpecserje. Jól bírja a hideget,
fagyot. Aranysárga levelei aprók, tojás vagy kerekdedek, összedörzsölve
rendkívül illatosak.
- Mezei kakukkfű (Thymus serphyllum)
- további nevei: keskenylevelű kakukkfű, északi kakukkfű, vadkakukkfű;
mint gyűjtött gyógynövényt, Magyarországon ezen a néven foglalják össze
az alábbi hazánkban honos kisfajokat:
- Hegyi kakukkfű (Thymus pulegioides),
- Korai kakukkfű (Thymus praecox),
- Homoki kakukkfű (Thymus degenianus).[1]
Termesztése
A legjobban a tápdús, közömbös kémhatású talajkeverékekben fejlődik.
Sziklakertekben, rézsűkön, kővályúkban, tipegők közt és kőfalakon is
nevelhetjük. Napfényt, nedves, de jó vízvezető talajt kíván. Télálló.
Magvetéssel, félfás dugványozással és tőosztással egyaránt szaporítható.
Magját tavasztól nyár közepéig vethetjük pohárba vagy más, kisebb
edénybe, 0,3–0,5 cm mélyre. Egy gramm magból 400–500, 5–8 cm-es palántát
nevelhetünk; ezek gyökereztetésére a május-júniusban szedett, 8–10
cm-es, alsó részükön fásodó hajtások a legalkalmasabbak. A palántákat 20
cm tőtávolságra ültetjük.
Tőosztással a legjobban márciusban vagy szeptemberben szaporíthatjuk.
A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor
szedett hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött
vágjuk le; itt vágás után újra hajt, így egy évben többször is vágható. A
virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől
aromaőrző csomagolásban tároljuk.
Felhasználása
Vágva és morzsolva forgalmazzák.
Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert
túladagolva megváltoztatja az étel jellegét. Illóolajainak megőrzése
érdekében jól zárható edényben kell tartani. Friss ágacskái néhány napig
hűtőben is elállnak.
Leggyakoribb alkalmazásai
- Nehezebben emészthető leveseknél: bab, borsó, burgonya, paradicsom, hal, káposzta, burgonyafőzelékben,
- salátáknál: burgonya, zeller, paradicsom, paprika,
- sültekhez: baromfi-, marha- stb.,
- vadas ételekhez,
- töltött káposzta,
- véres és májas hurka, kolbászok, májkeverékek,
- halételek,
- körözöttek,
- növényi ecetek és a vörösbormártás készítésénél.
Petrezselyemmel keverve kitűnő fűszeres vajat készíthetünk belőle. Használja a konzervipar is. A
bouquet garni fűszerkeverék meghatározó alapanyaga. Különleges ínyencfalat a kakukkfüves nyúlpecsenye.
Gyógyhatása
Kitűnő étvágygerjesztő, gyomorjavító, görcsoldó, köhögéscsillapító, szélhajtó is.
Fürdővizekben illatos és frissítő hatású.