KAKUKKFŰ

 

A kakukkfűről szóló leírás innen származik:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Kakukkf%C5%B1

A kakukkfű több, egyaránt a Thymus nemzetségbe tartozó, örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő fűszer- és gyógynövényfaj összefoglaló neve. Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor.
Már az egyiptomiak és a görögök is használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a franciák és bolgárok kedvelik.

Megjelenése, élőhelye

Szárazságtűrő, fényigényes. Egyes fajok 20–50 cm hosszúra növő hajtásai elfekvők, mások félgömb alakú bokrokká fejlődnek. A hajtások elágazók, a fekvő részeken legyökeresednek. Virágos hajtásain átellenesen helyezkednek el elliptikus levelei. Apró, ajakos, egyes fajokon lilás rózsaszínű, másokon rózsavörös virágai az ágak végén nyílnak. Magja nagyon apró.

Fajai

Párnás kakukkfű

Egész Európában előfordul. Magyarországon főleg a mészkőhegységekben és a szárazabb, füves réteken nő, de a kertekben termesztett kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) is könnyen elvadulhat. Jellegzetes illatát követve a réteken, erdők szélén könnyen megtalálhatjuk.
A párnás kakukkfű (Thymus caespititius) lazán párnás félcserje, vékony, fás szárain apró, szőrös, középzöld levelekkel. Kicsiny, halvány lilásrózsaszín virágai nyáron nyílnak rövid fürtökben, tömött örvökben.
A fénylő kakukkfű (Thymus carnosus) védett elhelyezést kíván.
A citromillatú kakukkfű (Thymus citriodorus) mintegy 10 cm-esre növő, terjeszkedő törpecserje. Jól bírja a hideget, fagyot. Aranysárga levelei aprók, tojás vagy kerekdedek, összedörzsölve rendkívül illatosak.

• Mezei kakukkfű (Thymus serphyllum) - további nevei: keskenylevelű kakukkfű, északi kakukkfű, vadkakukkfű; mint gyűjtött gyógynövényt, Magyarországon ezen a néven foglalják össze az alábbi hazánkban honos kisfajokat:
• Hegyi kakukkfű (Thymus pulegioides),
• Korai kakukkfű (Thymus praecox),
• Homoki kakukkfű (Thymus degenianus).^[1]

Termesztése

A legjobban a tápdús, közömbös kémhatású talajkeverékekben fejlődik. Sziklakertekben, rézsűkön, kővályúkban, tipegők közt és kőfalakon is nevelhetjük. Napfényt, nedves, de jó vízvezető talajt kíván. Télálló. Magvetéssel, félfás dugványozással és tőosztással egyaránt szaporítható. Magját tavasztól nyár közepéig vethetjük pohárba vagy más, kisebb edénybe, 0,3–0,5 cm mélyre. Egy gramm magból 400–500, 5–8 cm-es palántát nevelhetünk; ezek gyökereztetésére a május-júniusban szedett, 8–10 cm-es, alsó részükön fásodó hajtások a legalkalmasabbak. A palántákat 20 cm tőtávolságra ültetjük.
Tőosztással a legjobban márciusban vagy szeptemberben szaporíthatjuk.
A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor szedett hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; itt vágás után újra hajt, így egy évben többször is vágható. A virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől aromaőrző csomagolásban tároljuk.

Felhasználása

kakukkfű virága

Vágva és morzsolva forgalmazzák.
Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét. Illóolajainak megőrzése érdekében jól zárható edényben kell tartani. Friss ágacskái néhány napig hűtőben is elállnak.

Leggyakoribb alkalmazásai

• Nehezebben emészthető leveseknél: bab, borsó, burgonya, paradicsom, hal, káposzta, burgonyafőzelékben,
• salátáknál: burgonya, zeller, paradicsom, paprika,
• sültekhez: baromfi-, marha- stb.,
• vadas ételekhez,
• töltött káposzta,
• véres és májas hurka, kolbászok, májkeverékek,
• halételek,
• körözöttek,
• növényi ecetek és a vörösbormártás készítésénél.

Petrezselyemmel keverve kitűnő fűszeres vajat készíthetünk belőle. Használja a konzervipar is. A bouquet garni fűszerkeverék meghatározó alapanyaga. Különleges ínyencfalat a kakukkfüves nyúlpecsenye.

Gyógyhatása

Kitűnő étvágygerjesztő, gyomorjavító, görcsoldó, köhögéscsillapító, szélhajtó is. Fürdővizekben illatos és frissítő hatású.