2014. július 5., szombat

DERELYE, TÚRÓS ÉS ÍZES


Amikor tegnap megláttam a bejegyzést a derelyéről, rögtön tudtam, hogy ma ez lesz ebéd nálunk.
Már teljesen leszoktunk a tésztagyúrásról, mert azt hisszük, hogy sok időt elrabol tőlünk.
Én most megtapasztaltam, hogy nem is tartott sokáig.
Azt azért bevallom, hogy nem kézzel gyúrtam meg a tésztát. Ezért is nem tartott sokáig!

40 dkg liszt 
2 tojás
2 dl víz

Ezt az adagot kétszer gyúrtam be.
Az egyik adagnak a tölteléke sós túrós lett, a másiknak lekváros.


Túrótöltelék:

25 dkg túró
10 dkg tejföl
só, fehér őrölt bors ízlés szerint
metélőhagyma

A túrót a tejföllel és a fűszerekkel összekevertem és belevagdostam a metélőhagymát.

A tészta hozzávalóiból sima tésztát gyúrtam.
Vékonyra kinyújtottam és megtöltöttem.

Amíg készült a tészta addig 10 dkg füstölt szalonnát kockára vágtam és kiolvasztottam. A kisült szalonnát kiszedtem és a zsírban megpirítottam egy fej kockára vágott vöröshagymát.

A tészta felére ráhalmoztam a tölteléket, és a tészta másik felét ráhajtottam.
A közeit az ujjammal megnyomkodtam, derelyevágóval elvágtam és forrásban lévő vízben kifőztem.
A gyúrt tészta nagyon hamar megfő. Amikor feljön a víz tetejére még főzzük pár percig és kész!

Egyetlen egy derelye sem főtt szét, ennek nagyon örültem.



A megfőtt derelyét a hagymás-szalonnás zsírra szedtem ki. Összeráztam benne, tálaláskor még tejfölt tettem a tetejére.

A másik adagot az idén készített meggydzsemmel töltöttem meg.



 Amikor kifőtt pirított zsemlemorzsában megforgattam és lekvárral tálaltam.

Pirított zsemlemorzsám mindig van a fagyasztóban, ha kell csak előveszem és akkor már nem kell a pirítással foglalkozni.

Nagyon ízlett a családnak. Különleges volt, hiszen nem gyakran készítünk házi gyúrt tésztát.

Jó étvágyat!



6 megjegyzés:

  1. Még sósan nem ettem derelyét, de finom lehet! Ha legközelebb rászánom magam, ki fogom próbálni.
    Épp múlt héten készítettem szilvalekváros derelyét, de én kézzel gyúrtam, s bizony elég sok idő. Főleg, hogy nincs gyakorlatom, mert évente egyszer, ha rászánom magam:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sósan is nagyon finom, próbáld ki. Ha kézzel gyúrtad az biztos sokáig tarthatott és azért fárasztó is. Ügyes és bátor vagy, hogy belekezdtél!! De én géppel csináltam, nekem már csak ki kellett gyújtani.

      Törlés
  2. Ó, hogy mennyire szeretem a derelyét! Nagyon szép lett a tiéd, Piroska!
    Mamám nagymestere volt a készítésének, és a családból egyedül én vittem tovább a titkot. Fent is van a blogon. :) A túrósat mi is sósan esszük, tejföllel, prézli nélkül, és a lekváros szigorúan csak szilvalekvárral készülhet. Mi azt is tejfölösen esszük, nem teszünk rá prézlit. Nem tudom, talán ez vásárhelyi szokás lehet, mert errefelé sokan készítik így. Most megint kedvet kaptam hozzá, és amint kész lesz a konyhánk, begyúrok egy adagot. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ti is szeretitek és hogy szoktál is csinálni. Meg is nézem gyorsan, hogy nálatok hogyan készítik.

      Törlés
    2. Bizony, hogy szeretjük a derelyét! Nagyon szép lett a tied is, meggylekvárral még nem készítettem de biztos fogok, mert a meggyet imádom és biztos nagyon finom!
      Sósan még nem csináltam én sem.

      Törlés
    3. Köszönöm Terike. Te biztos kézzel készítetted a tésztát, de én robotgéppel készítettem, majd gyúrtam még hozzá egy kis lisztet.
      Anyukám mindig szilvalekvárral csinálta, de én most meggylekvárt tettem bele.

      Törlés